Miben rejlik a népmesék ereje? A mesék szerepe a gyermek fejlődésében?

A régi ember életét nemzedékről nemzedékre öröklődő szokásrend szabályozta, tette biztonságossá, amely pontosan modellezi az emberi élet, a magatartás természetes formáit és a közösségi lét kereteit is ez a rend adhatja. Régen az ember maga csinálta a kultúrát, nem csak befogadója volt. A mai embert a múlt-, vezető- és időnélküliség jellemzi.

A népmesék a régi emberek teremtő gondolatiból alakultak ki.

Azok a személyes elemek, amelyek a mesét kitaláló személy komplexusaiból erednek a továbbadás során eltűntek vagy lemorzsolódtak, hiszen ami nem illik bele a kollektív pszichébe, az nem maradhat benne a történetben sem.

A népi hagyományok erősek, kiküszöbölik az oda nem illő részeket, és megőrzik az eredeti formát.

A mesék olyanok, mint az álmok, a kollektív tudattalan tiszta természetes jelenségei. A klasszikus mesék és formák a kollektív tudattalan folyamatokat mutatnak be. Ha figyelünk rá a mesék és a népballadák jelentéssel bírnak, olyan gyógyító erejük és szerepük van, mint a nem értelmezett álmoknak.

A meséknél nagyon fontos a mesemondó személye, aki olyan tapasztalati anyagot ad át, amely évszázadokon át kristályosodott ki és folyamatos ellenőrzés alatt állt. A mesék azért maradtak fent, mert közvetítették a tudást, amit közvetlenül visszaigazolhattak, hasznosíthattak. Csak az a tudás maradhatott fent, amit a befogadók értettek, megéltek.

A leírott mesék már ezt nem igen tudják átadni, mert elszakadtak ettől az autentikus értelmezési háttértől, a mai mesehallgatók csak önmagukra támaszkodva járhatják végig a mesékben felkínált utakat.

A népmesékben, balladákban jelenik és él tovább a bölcselet. A bölcselet közlő jellegű filozófia, amely egy nálánál magasabb gondolkodásra késztet.

A magyar bölcselet a mesék, balladák által foglalkozik a beavatással, a tanításokkal, az út megtételével a káoszból a rendbe, az egyensúlytalanságból az egyensúlyba, a sötétségből a fénybe, irányt mutat.

A mese minden szituációt leegyszerűsít, alakjai típusokat képviselnek, a részletek közül csak a legfontosabbal foglalkozik. A mese a világrendező, vigasztaló erejével, amely az évszázadok alatt alkalmassá vált nyilvánvaló és rejtett jelentések közlésére, ezért rendkívül fontos a gyermekek, de a felnőttek számára is. A gyermeknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy eligazodjon érzései labirintusában, összefüggéseket találjon. Ilyen kézzel fogható mondanivalót a mesékben találja meg. A játékban feldolgozott érzékelési és érzelmi tapasztalatok és az utánzási késztetés együtt fejlesztik a gyermek gondolkodását. A mese mindig a gyermek valóságos lelki és érzelmi színvonalán fejti ki hatását, úgy tud beszélni a súlyos belső feszültségekről, hogy a gyermek öntudatlanul is megérti, példákat felsorakoztatva a gondok megoldására.

A gyermeknek a fejlődése során le kell győznie a nárcisztikus csalódásait, ödipális konfliktusait, testvérféltékenységét, ki kell alakítania az öntudatot, az önértékelést, kötelességérzést. Ahhoz, hogy ezzel megbirkózhasson, értenie kell, hogy mi megy végbe a tudatos énjében. A gyermek a tudattalant tudatos képződéssé alakítja, képes foglalkozni ezekkel a tartalmakkal. Ezért felbecsülhetetlen a mesék értéke. A mesék irrealitása nyilvánvalóvá teszi, hogy nem a külvilágról akar ismereteket közölni, hanem belső folyamatokról.

A mesében jó vagy rossz van, nincs átmenet, ugyanúgy szélsőségek uralkodnak benne, mint a gyermeki gondolkodásban. A gyermek így érti meg a jó és a rossz közötti különbséget, határozza meg a személyiségfejlődésének alapját.

Minél rítusosabban, dallamosabban mesélünk, annál erősebb belső képet tud a gyermek hozzáképzelni.

A mese jövőre orientált és rávezeti a gyermeket, hogy lemondjon az infantilis függőségi vágyairól és önálló, független életet alakítson ki.

A gyermeki szorongás természetes, hiszen amit nem ismerünk, az szorongást vált ki, a mese képes ezt visszaigazolni, rádupláz az érzéseire. Belső folyamatokat externalizál, amelyek a szereplők és cselekmények révén válnak elérhetővé.

A gyermekek a mozgásokat a beszéddel kapcsolják össze, a beszédfejlődést a mozgás serkenti, ezért nagyon fontosak a mondókák. Varázsige jellege van, míg a felnőtt mondja a mondókát, együtt játszik a gyermekkel, fürdetés, öltözködés, dajkálás közben. Régen minden fontosabb mozzanathoz, amely a növekedés során jelen volt, kitaláltak egy mondókát: az első lépésekhez, az altatáshoz, pelenkázásnál, fürdetésnél, fogváltásnál. A mondókák, dallamok sok jó tulajdonságot sűrítenek egybe: a hallás örömét, a ritmust, a dallamot, a mozgásokat a beszéddel, a nyelvvel kapcsolják össze.